|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 6 találat | lapozás: 1-6 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: László Imre 1990. március 23.Márc. 11-én tartották a csángók harmadik találkozójukat Sepsiszentgyörgyön. Eljöttek többen a csángó falvakból, a Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Brassóba elköltözött csángómagyarok és a segíteni akarók. László Imre Csíkszeredában élő ügyvéd azért jött, hogy jogi tudását felajánlja a csángóknak. Azt szeretnék elérni, hogy imádkozhassanak, tanulhassanak anyanyelvükön. Elhangzott Lakatos Demeter csángó költő neve is, Jelen volt Demse Márton, aki csángó tárgyú írásait visszakapta a szekuritatétól. A találkozón többen felszólaltak, köztük Kallós Zoltán, Zöld Péter, Erőss Péter /Sepsiszentgyörgy/, ifj. Erős Péter /Pusztina/, Bartos János /Klézse/, Pozsony Ferenc /Kézdivásárhely/, Duma János /Diószén/, Nistor Tinca /Pusztina/, Farkas János /Klézse/, Istók György /Klézse/. A találkozón a Klézséről származó, Kézdivásárhelyen élő Bordás Valerica énekelt. /Egyed Emese: Mert nektek van más mámátok. = Helikon (Kolozsvár), márc. 23./2000. június 22.Bukarestben tartották meg az európai oktatási miniszterek, illetve megbízott helyetteseik tanácskozását Társadalmi kohézió és minőség az oktatásban címmel. Magyarországot Pálinkás József politikai államtitkár, Komlósi László Imre, a nemzetközi ügyekért felelős helyettes államtitkár, és Kovács István Vilmos, az európai ügyek és kétoldalú kapcsolatok főosztályának vezetője képviselte. A konferenciáról kiadott zárónyilatkozat szerint az oktatásnak jelentős szerepet kell játszania a gazdasági és társadalmi problémák megoldásában. Európában hiteles adatsorok léteznek a matematika, az olvasás és a természettudományok területén, ugyanakkor az aktív tanulás, a társadalomismeret, az informatika és az idegen nyelv oktatását illetően kevésbé megbízható információk állnak rendelkezésre. (Az MTI nyomán) /Európai Oktatási Miniszterek Konferenciája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./2006. február 24.A tavalyi, nyár végi tragédia után alig tudtunk helyreállni, és máris megint ázunk, vízzel teli a házunk – panaszolta Malomfalván László Imre. Ezúttal emberi mulasztás történt. A nagy árvíz után a falu útja melletti vízelvezető sánc és árokrendszer megtelt, a vízvezető betonidomok pedig hordalékkal tömítődtek, és használhatatlanná váltak. /Máthé László Ferenc: Újból áznak az árvíz sújtotta házak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 24./2006. július 10.Görgényüvegcsűrön július 8-án, szombaton szentmise után népviseleti parádé volt, majd a 400 férőhelyes kultúrotthonban következett a műsor. A település 121 évig volt önálló község, 1968-ban csatolták Görgényszentimréhez. A hetvenes évek elején még négyszáz tanuló járt iskolába, ez a szám lassan a felére apadt. Ma három magyar óvodai csoport, teljes elemi tagozat, két gimnáziumi tagozat működik. Fel kellene újítai az utakat. Erre tett ígéretet a néptánctalálkozó vendégeként Lokodi Edit asszony, Maros megye tanácsának elnöke. Nem hagyta ki a találkozást Szabó Éva, a megyei Gyöngykoszorúk feltámasztója. Nagyobb számban jöttek el Kovács Hajnal vezetésével a marosfelfalusi fiatalok és Tamás Ibolya szakirányító is elhozta a szászrégeni művelődési ház diákjait. „Lehetőség lenne itt kőfaragásra, fafeldolgozásra, intenzívebb állattenyésztésre, pisztrángászatra” – írta kismonográfiájában László Imre István tanár, ny. iskolaigazgató (Szászrégen és Vidéke, 2004, 2005). /Bölöni Domokos: Gyermekeink, Erdély gyöngyszemei. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./2010. október 2.Visszatérés EurópábaAz Európai Parlament Kulturális és Oktatásügyi Bizottsága szeptember 29. és október 1. között Pécsre, Európa kulturális fővárosába látogatott. A négytagú küldöttséget Tőkés László vezette. Tegnap a Pécsi Tudományegyetem rektori hivatalának szenátusi termében sajtótájékoztatót tartottak. A látogatás konklúzióit jelentésben rögzítik. Az EP-delegáció mellett a sajtótájékoztatón jelen volt Pávai Zsolt, Pécs polgármestere, Kunszt Márta alpolgármester, Komlósi László Imre, a Pécsi Tudományegyetem rektorhelyettese, Ruzsa Csaba, a Pécs 2010 menedzsmentközpont ügyvezető igazgatója. Tőkés László a sajtótájékoztatón különösen megtisztelőnek nevezte, hogy épp a választások hetében foglalkozik velük az önkormányzat, s mint mondta, ez a kedves fogadtatás nemcsak protokolláris volt. "Kicsiben azt láttuk itt, Pécsett, ami a kulturális és politikai sokszínűség terén történik Európában, és ami Európában kívánatos. Pécs ilyen szempontból éppen olyan európai városnak számít a maga soknemzetiségű, sokvallású természetével, mint például Temesvár, amely szintén megelőlegezte Európát 1989-ben". A továbbiakban örömét fejezte ki, hogy "a rendszerváltás folytatódik Magyarországon: a 20 éve elkezdődött rendszerváltás áprilisban kezdődött országos szinten, és egy kis szubjektivitással úgy látom, hogy a helyhatósági választásokon is folytatódik. Ami 1989-ben elkezdődött, az viszont megakadt, nagyon nehezen folytatódott Szlovákiában vagy Romániában... Húsz év után is küszködünk a kommunizmus visszahúzó hatásával, és íme most egy olyan pillanatban vagyunk, amikor ez a rendszerváltozás helyhatósági szinten is kiteljesülhet. Ugyanakkor Európában is rendszerváltozásról beszélhetünk, hiszen 1989 után kibővült az Európai Unió, s mi ennek a rendszerváltozásnak a részei vagyunk az értékek integrációja szintjén" – mondta egyebek mellett. – A Tudásközpont révén valójában visszatérünk Európába. 1367-ben egyetemet alapítottak, történelmi év volt ez, ekkor alakult a prágai, a bécsi és a krakkói egyetemmel szinte azonos időben az első magyarországi egyetem. Tehát a felsőoktatás, a tudás, a hit olyan alapok, amelyekről letaszítottak a kommunizmus idején a vasfüggönnyel. Elszigetelődtünk Európától, de most visszatérünk – jelentette ki az EP-delegáció vezetője. Népújság (Marosvásárhely 2013. augusztus 23.Húszéves az Úz-völgyi emlékműAz Úz-völgyi emlékmű felavatása 1994. augusztus 26-án Az 1944-es Úz-völgyi harcok helyén ötven év eltelte után, 1994. augusztus 26-án állítottuk fel azt az emlékművet, amely ma már zarándokhellyé vált. A gondolat az én fejemben született meg, melyet Sylvester Lajos azonnal felkarolt, sőt, könyvet, majd filmet is készített e szép völgy eseményeiről (Úz-völgyi hegyomlás). Azon magyar honvédek emlékére született az emlékmű, akik 1944. augusztus 26. és szeptember 11. között szülőföldjüket védték, és azt vesztették el, ami az embernek a legdrágább: életüket. Mily szépen írja Magyari Lajos: „védték a hont, a megvédhetetlent”, majd folytatja: „kik nem kérdezték, miért és mi végből, áldott életükért nem kértek soha bért, a földért adták a drága, drága vért”. Háborúba vezényelt, két tűz közé szorított, végveszélybe sodort kicsi ország katonái voltak, nem ők akarták, de ha már belesodródtak, belekényszerültek, harcoltak. Tették, amit kellett, amit lehetett, amit a becsület megkívánt. Katonaesküvel vállalták, hogy hazájukat megvédik. Sajnos, az eskü jogosságát, örök érvényességét azután sokan és sokszor elvitatták: Nem kellett volna kitartani, át kellett volna állni, tudniuk kellett, hogy a háborút elvesztettük, harcuk értelmetlen volt – mondják némelyek. Ezekre ők, az elesettek nemet mondtak. Át kellett volna állni? De hiszen ez árulás. Az árulásnak súlyos következményei vannak. A házat s a hazát védeni kell, évszázadok óta ez a székely-magyar ember tiszte, ez már a génjeiben van. Már Gyóni Géza megírta: „Véres harcok verték fel a hírét, de csak a béke katonája volt.” Odahaza pedig a lányok, anyák azon bucsálódtak: melyiküké volt Horthy Miklós legszebb katonája!? Az emlékműtalapzaton fekvő sziklapatakkő, amelyet az Úz-patak medréből vonszoltunk ki, egy sebesült vagy halott katonát asszociál, egyszerre szarkofág és kőkoporsó, 135 katonahalott nevét viselő réztáblákat tart, a strázsáló székely zászlós kopjafa mellett Kölcsey Ferenc-idézettel: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökül, ha kihunysz: a haza minden előtt.” Az emlékmű létrejöttében sokan segítettek, háromszékiek és csíkiak egyaránt. Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere, Fikó András erőgépész, Vinkler András sepsiszentgyörgyi betonadakozó, Péter János márványlap-ajándékozó, Váncsa Albert kopjafaadományozó, Both Károly fafaragó, Puskás Csaba, Kiss Lőrinc, Imreh Lajos, a Sepsiszentgyörgyi Autóvillamossági Gyár szerszámműhelye réztáblaadói és -vésői, Gombos János, Bartha Mihály és családja, Páldeák Béla és családja, Kovács Béla, Soós Ferenc, Vén András, ifj. Kajcsa András, Gocsman Sándor, Somogyi Csaba, Ferenc Gyula, Fejér Ákos, Nagy Dezső, Incze Pál, Páll Samu, Ugron Endre, Ferencz Csaba Háromszékről. Úz völgyében élők: Csedő Lajos, László Imre és Sándor, Csillag Gyula, Novák Istvánné. Szentmártoniak: Kovács Sándor, Vitos József, Dánel András, Kosza Vilmos, Nagy Zsolt, Bocskor Imre, Keresztes Andor. Nem felejtjük el azok nevét sem, akik húsz évvel ezelőtt Kelemen József tanár vezénylete mellett, a sepsiszentgyörgyi katonazenekar – a textilgyári rezesbanda tagjaiként oly sok szép dallal kedveskedtek az avatóünnepélyen résztvevőknek: Mézes László, Ördög István, Timár Miklós, Karácsony János, Krafft Pál, Toncs György, Dakó István, a dohánygyárból: Dénes Gyula, Márton Tibor, Szász Péter, a dudagyárból: Bedő Gábor, Fazakas Zoltán, az IMASA-ból: Szabó József és Gáll Sándor. Köszönet mindannyiuknak! Tisztelettel és szeretettel várunk 2013. augusztus 26-án, immár huszadik alkalommal az Úz-völgyébe minden kedves, végtisztességet megadó embert! Dr. Szőts Dániel Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-6
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
